Karácsonyi versek - Ropog a tűz a kandalló mélyén...

Boldog Ünnepet! Ropog a tűz a kandalló mélyén, Dorombol a macska ugyanott, a szélén. Roppan a hó a talpunk alatt, Jeges szellőt hoz a sarki fuvallat. Csendül a csengő itt a Karácsony, Hogy mindenkinek Boldog Ünnepet kívánjon!!!

Karácsony Mondják: ez a szeretet ünnepe. Jó is annak, akit szeretnek. Szeretetet jobb adni, mint kapni. Velem szemben mér` mindenki kapzsi? Bennem ma otthonra lelt az önzés... Ha egyszer engem is szeretnél! Mosolyodból élek napról napra... Egyszer, ha nekem is szabadna! Én nem kérek nagy bundakabátot. Nem kérek díszes ajándékot. Csak szeress, s én cserébe mosolygok, Kacagok, `hogy senki nem hallott. Ha nem is nézel felém az éjjel, Ha nem várhatom szíved, Reményem... Én ölellek, mert tudom, boldoggá tesz, S ha nélküled, úgy egyedül szeretlek. Selyempapírban csak magamban teszem Fények, s tüskék alá szerelmetes szívem.

Csillaghullás Valahol messze, nagyon távol árva gyermek zokog, a többi ember otthonában vígan sürög-forog. Hideg a tél, jeges a szél jégkörmével karcol az éj. Az angyalok búsan hajtják le fejüket glóriájuk pislákolva vesztik fényüket. Sietnek az Úrhoz, remegve s fázva hogy könnyekben úszik egy árva leányka. Messiásunk égre emeli áldó kezét, s a Földre küldet egy angyalt a gyermekért. A gyermek reszket, ahogy öleli a tél, minden szellő egy angyalról mesél. Ki leszállt a lánykához, s szeretettel ölelte magához.

A két tiszta szív egy egészet alkotott, s ez rengeteg fénylő csillagot hullatott. Ezek a kis csillagok szállanak ma a városra, mindenkit tiszta szeretetbe borítva. Higgy a csodákban, melyek körülölelnek ha nem vakítják árnyak hiú szemeidet. Előtted állhatnak így a holnap álmai, hisz minden embernek vannak láthatatlan szárnyai. Szabadon szállhatsz olykor, mint egy vadmadár, de mindig tudd, hogy hol a határ. A szeretet szelleméből meríts ma magadnak, hogy mindig maradjon a Holnapnak.